|
6 (Kánonok)
Sumer is icumen in / Nyár-kánon (London, British Library)
A kánonban az egymás után belépő szólamok valamilyen szempont szerint következetesen, leggyakrabban ugyanarról a kezdőhangról utánozzák egymást. Így bontja ki a középkori angol Nyár-kánonban két alapot adó szólam fölött négy szólam a dallamot: „Sumer is icumen in…”, illetve (Kerényi György átköltésében) „Künn a fákon újra szól a víg kakukk madár…”:
Hogy a másodikként belépő szólam mégsem mindig a kezdőhangról indulva utánozza az elsőt, erre szép példa Johann Sebastian Bach Goldberg-variációk címen ismert 30 tételes, csembalóra írt ciklusa. Bach minden harmadik variációt kánonszerűen szerkesztett meg, túl-nyomó többségben három szólamban, de e három szólam közül csak kettő viselkedik úgy, mintha kánon lenne. A 3. variációban ugyanarról a hangról indul a két szólam (prím-kánon), a 6. variációban már egy hangmagasság-különbség van a belépések között (szekund-kánon), a 9. variáció terc-kánon, és így tovább és így tovább, vagyis ahogy előrehaladunk a kompozícióban, a kánon rendjét vállaló szólamok belépései mind távolabb kerülnek egymástól. A legnagyobb távolság köztük kilenc hang, azaz nóna. Ezt a 27. variációban érik el:
1746-ban {Haussmann 1748-ban másolatot készített a festményéből. A Johann Sebastian Bachnak tulajdonított arcképek közül csak ezt a két portrét tekintjük hitelesnek.}, a szász udvari festő, Elias Gottlob Haussmann olajfestményt készített Bachról, aki egy felénk fordított kis kottapapírt tart a jobb kezében:
 |
 |
ELIAS GOTTLOB HAUSSMANN BACH-ARCKÉPE,
KEZÉBEN A HATSZÓLAMÚ REJTVÉNYKÁNON KOTTÁJÁVAL, 1746 |
„Canon triplex à 6 Voc.", vagyis hármas kánon hat szólamra, ezt követi háromsornyi kotta, majd alul a zeneszerző neve.
Hogyan lesz a három dallamsorból hatszólamú kánon? A nem mindennapi rejtvény megfejtéséhez Bach csupán annyi segítséget ad, hogy elárulja a keresett szólamok belépésének helyét. Az ismétlőjel (a négy pont) fölötti jelzés mindhárom dallamnál erre utal.
Ha nekilátnánk, és a sorokat megpróbálnánk külön-külön kánonban elénekelni prímről, szekundról, tercről stb. — bizony, kudarcot vallanánk, mert rosszul hangzana. Egyetlen kivétel van:
A középső dallamból szerkeszthetünk ugyan prímkánont, de ezzel nem megyünk sokra, hiszen a Bach-rejtvény felirata hármas kánon, vagyis a három dallamot egyszerre kellene megszólaltatni és mindegyiket valamiféle kánonban…
A megoldás kulcsát másutt kell keresnünk. Üssük fel ismét a Goldberg-variációkat! Így kezdődik a 15. variáció:
Hát igen! Vannak olyan kánonok, ahol a dallamra a fordítása, a tükörképe válaszol. Lehet, hogy hármas kánonunk is tükör-kánon?
Ha a tükrözés lehetőségeit mindhárom dallamnál, minden hangról kipróbáljuk (azért ettől a kísérletsorozattól most eltekintünk…), rábukkanunk a megoldásra:
Bach kánonját az ún. Bach Werke Verzeichnis-ben [BWV], művei jegyzékében, az 1076-os szám alatt (illetve az Új Bach-összkiadás VIII/1-es kötetében) találjuk meg.
Azok, akik többet akarnak megtudni Bach kánonjairól, lapozzanak bele Gárdonyi Zoltán J. S. Bach kánon- és fúgaszerkesztő művészete című könyvébe (Zeneműkiadó Budapest 1972).
(Előző változata megjelent a MUZSIKA c. folyóirat 1982. júliusi számában.)
|