Földes Imre

Földes Imre publikációi

 

Hangrendszerek és hangsorok
a 20. század zenéjében
3. rész

IV. Diatónia

A diatónia (diateino görög = megfeszíteni; a görögök lá-szó-fá-mí típusú diatonosz = megfeszített, tetrachordjából) az anhemiton pentatónia mellett a zenetörténet legfontosabb hangrendszere. Hétfokú (heptaton) hangrendszer. Skálaszerűen elrendezett hangjai fél (diatonikus fél, kisszekund, röviden: 1), illetve egész (nagyszekund, röviden: 2) hangtávolságra vannak egymástól:

 

 

Aszerint, hogy a diaton hangrendszer melyik hangja a záróhang, beszélünk dúr (ión), dór, fríg, líd, mixolíd, eol (természetes moll) vagy lokriszi moduszról:

 

 

Dúr jellegű modusz (természetesen a dúrral együtt) a líd és a mixolíd, mert a finálistól felfelé számított harmadik fokuk nagyterc.

 

Hasonlítsuk össze közös finális segítségével a három dúr jellegű moduszt. Figyeljük meg, milyen hangtávolságokban különböznek egymástól:

 

 

A moll jellegű moduszoknál a finálistól felfelé számított harmadik fok kisterc:

 

 

(A diaton dallamok szolmizálásának kétféle módja terjedt el a gyakorlatban:

  • Nem lépünk ki a dó-ré-mí-fá-szó-lá-tí körből. Ez esetben dúr dallamot dó, dórt , fríget , lídet , mixolídet szó, eolt , lokriszit alappal szolmizálunk.
  • A dúr jellegű dallamokat dó, a moll jellegűeket alappal szolmizáljuk. [Kivétel a lokriszi, amit célszerűbb helyett alaphang szerint szolmizálni.]

Mindkét szolmizációnak megvan a maga haszna. Az előbbivel inkább a diaton hangrendszer közösségéhez való tartozást, az utóbbival a hangsorok egyéni jellegzetességeit domboríthatjuk ki.)

 

Az anhemiton pentaton hangrendszerhez hasonlóan a diaton hangrendszer hangjait is a kvintrokonság kapcsolja egymáshoz. Az anhemiton pentatónia öt, a diatónia hét, egymástól tiszta kvint távolságra levő, akusztikusan legrokonabb hang rendszere. 

 


Kövesse most egymást hét diaton dallam abban a sorrendben, ahogy a finálisok a kvintláncban elhelyezkednek:
 

 

 

 

 

 

 

 

A diatóniával foglalkozó fejezetünket zárjuk le néhány szép ultrapentaton és diaton dallampéldával, amelyek között elrejtettünk egy infradiaton dallamot is. Talán nem lesz nehéz megtalálni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

A zenei példák forrása:

 

65. Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára 4. tétel
6–10. ütem, brácsák.

66. Honegger: Jeanne d'Arc a máglyán 52-től, szoprán.

67. Stravinsky: Petruska 176-tól, I. hegedű.

68. Debussy: Pelléas és Mélisande III. felvonás 1. jelenet 18–32. ütem, Mélisande.

69. Bartók: Csónakázás (Mikrokozmosz V. füzet 125.) 15–23. ütem, zongora.

70. Stravinsky: Petruska 64-től, piccolo.

71. Kodály: Nausikaa (Négy dal No. 2) 37–41. ütem.

72. Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára 4. tétel
85–89. ütem, brácsák.

73. Debussy: Les collines d'Anacapri / Anacapri dombjai (Prelűdök I. kötet No. 5.) 14–21. ütem, zongora.

74. Kodály: Zrínyi szózata 39. oldal, baritonszóló.

75. Bartók: Divertimento 3. tétel 184–191. ütem, I. és II. hegedű.

76. Honegger: III. szimfónia 2. tétel 20-tól, fuvola.

77. Bartók: Táncszvit 10-től, I. hegedű.

78. Ravel: Trió 4. tétel (Final) 1 és 2 között, hegedű.

79. Kodály: Nausikaa (Négy dal No. 2) 2–14. ütem.

80. Stravinsky: Les Noces / Menyegző 110 és 111 között, szoprán (a menyasszony).

81. Honegger: Jeanne d'Arc a máglyán 56 és 57 között, kórus.

 


©2024 Földes Imre
  
Szerkesztés, szöveggondozás: Jakab Géza   —   Webmester: Kenéz László
  
A foldesimre.hu honlap semmiféle sütit (cookie) nem használ,
személyes adatot sem marketing, sem analitikai célból nem gyűjt.