Mit ér ma egy versenygyőzelem?
(1982)
A Zeneművészeti Szakiskolák országos zongoraversenyén, Békés-Tarhoson első lett:
Király Csaba
Ebből az alkalomból készült az alábbi interjú.
Földes Imre: Szűkebb hazád Komló. Annak a zenei műhelynek voltál oszlopos tagja, amelyet Apagyi Mária irányít. Újabban a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola hallgatója vagy. Tartod azért a kapcsolatot a régi iskoláddal?
Király Csaba: Mikor hazamegyek, Mária nénit mindig megkeresem. Az időmtől függően igyekszem bekapcsolódni az ott folyó munkába. A régi társakkal például gyakran improvizálok.
F. I.: Komlón nemcsak zongorázni tanultatok; rajzoltatok is, ismerkedtetek a mozgás művészetével. Hasznát veszed mindezeknek?
K. Cs.: Igen. Megtanítják az embert arra, hogy egységében, komplexen lássa a világot. Megtanultuk, hogy a zenében, a művészetekben rend van, úgyszólván magunk fedeztük fel azokat a törvényeket, amelyekre a művészetek épülnek. Arányok, szimmetria és aszimmetria, ellentétek — ilyesmikkel foglalkoztunk. A mozgás-tanulmányoknak még más haszna is van: fejlesztik a mozgási készséget, a ritmusérzéket.
F. I.: A szakiskolában ki a zongoratanárod?
K. Cs.: Halmágyi Katalinnál tanulok.
F. I.: Szigorú?
K. Cs.: Nagyon igényes és jókora követelményeket állít elém. A „füllel” való zongorázást hangsúlyozza. Eleinte voltak billentési problémáim, de a tanárnőm szerint ez lényegesen javult az utóbbi időben.
F. I.: Mivel foglalkoztok a zeneszerzésórákon Fekete Győr Istvánnál?
K. Cs.: Főleg a klasszikus formatannal. Ezért menüetteket, scherzókat kell komponálnunk. (Szoktam rendkívüli feladatokat is kapni, korálharmonizációt.) Ezenkívül természetesen tanuljuk a klasszikus összhangzattant.
F. I.: Zongorával vagy zongora nélkül komponálsz?
K. Cs.: Zongorával.
F. I.: Mióta orgonálsz?
K. Cs.: Öt éve tanulok Lantos Istvánnál.
F. I.: Hol orgonáltál? Komlón?
K. Cs.: Nem, a Komlótól 50 kilométerre lévő Palotabozsokon. Bezedeki Márton plébános úr megengedte, hogy éjjel-nappal játszhatok az általa készített nagyon szép hangú, hárommanuálos orgonán. Sajnos Budapesten csak a legutóbbi időben sikerült gyakorlási lehetőséget találnom.
F. I.: Mennyi időt gyakorolsz zongorán?
K. Cs.: 3–4 órát. A többi fél vagy egy órát lapról olvasásra szánom.
F. I.: Most mire készülsz?
K. Cs.: Önálló koncertem lesz a Szakiskolában. Készülök a főiskolai felvételi vizsgára és természetesen az érettségire.
F. I.: Milyen darabokat tanulsz?
K. Cs.: Stravinsky Három tételét a Petruskából, Beethoven-variációkat, Chopin É-dúr scherzóját.
F. I.: Mit kaptál a versenygyőzelemért?
K. Cs.: A Tarhosi Nagydíjat kaptam meg: 7000 forintot, és egy megosztott különdíjat is: 1500 forintot, Kodály Rubato című darabjának előadásáért.
Földes Imre
Megjelent a Muzsika c. folyóirat 1983/1. számában.
|