Hangrendszerek és hangsorok
a 20. század zenéjében
1. rész
Az a zenehallgató, de az a muzsikus is, aki a klasszikus-romantikus zene és népzenénk nyelvén nőtt fel, nagyon sokszor tanácstalanul áll egy-egy 20. századi zeneművel szemben. Vannak művek, ahol sikerrel, de legtöbbször hiába rakosgatja a hangokat ide meg oda — akár hallás után, akár a kottát vizsgálgatva —, sehogyan sem illenek sem a dúr, sem a moll hangsor rendjébe, a pentatónia hangjaitól is különböznek.
Ez az összefoglalás azoknak szól, akik megismerkedni szeretnének az ismert hangrendszerek, hangsorok mellett újabbakkal is.
I. Pentatónia
A pentatónia (penta görög, tonus latin szóból: öthangúság) szó hallatára az egyetemes zenetörténet nagyjelentőségű hangrendszerére, a népzenékből, Debussy, Ravel, Puccini, Stravinsky, Bartók, Kodály műveiből jól ismert anhemiton (an-hemi görög, tonus latin szóból: félhang nélküli) pentaton hangrendszerre gondolunk.
Ha az anhemiton pentatónia hangjait skálaszerűen helyezzük egymás mellé, a szomszéd hangok vagy egész (nagyszekund, azaz két félhangnyi, röviden: 2), vagy másfél (kisterc, azaz három félhangnyi, röviden: 3) hangtávolságra vannak egymástól:
Az anhemiton pentatónia ötféle záróhangjának megfelelően beszélünk lá-, dó-, ré-, mí-, szó-pentaton (hangsorokról, skálákról, vagy) moduszokról (modusz latin: mód). Íme az öt, a finálishoz képest (finio latin: bevégez, végső ill. célban lévő) más és más szerkezetű modusz:
(A finálist egész hanggal emeltük ki a többi közül. A többi hang — jeleztük — nemcsak a finális fölé, de alá is mehet.)
Olyan 20. századi művel, amely kizárólag az anhemiton pentatónia hangjaira épül, ritkán találkozunk. Bár van ilyen is. Kodály Gyermektáncok címmel tizenkét darabot írt a zongora fekete billentyűire. Gyakoribb, hogy egy-egy téma (vagy fordulat) él az anhemiton pentatónia hangjaiból. (A dallampéldák forrásai a cikksorozat minden részének, fejezetének végén találhatók.)
Milyen kohéziós erő, törvényszerűség tartja össze az anhemiton pentaton hangrendszer hangjait?
A kvintrokonság. Bármely hang akusztikusan (az akusztikus felhangrendszer szerint) legrokonabb hangja — nem számítva az első felhangot, az oktávot, ami tulajdonképpen önmagának a variánsa — a második felhang: a tiszta kvint. Az anhemiton pentatónia öt, egymástól tiszta kvint távolságra levő, akusztikusan legrokonabb hang rendszere:
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy — az európai zene hangközviszonyait figyelembe véve — tulajdonképpen három anhemiton pentaton hangrendszert különböztethetünk meg:
Az A) típus hangjai — mint láttuk — megszakítás nélküli ötfokú kvintláncot képeznek. A B) típust hétfokú, a C) típust csak kilencfokú, helyenként megszakadó kvintlánccal ábrázolhatjuk:
E két utóbbi típus inkább elméletileg hangrendszer. A B) típussal a diatónián belül, egy-egy dallamfordulatban, a C) típussal — amely nem más, mint egy „hiányos” egészhangú sor — egészhangú dallamok fordulatai között találkozunk.)
II. Infrapentatónia
Elsősorban a népzenék, a gyermekdalok, a természeti népek zenéjének hatására fedezték fel sokan századunk zeneszerzői közül, hogy a műzene világát nemcsak a hétnél több, de az ötnél kevesebb fokúság felé is lehet gazdagítani. Infrapentatóniáról (infra latin, pentatónia görög–latin szóból: pentatónián inneni) beszélünk Bárdos Lajos nyomán akkor, ha például egy dallamban az anhemiton pentatóniának nem valamennyi, csak négy, három, illetve két hangja fordul elő.  {Lásd Bárdos Lajos: Természetes hangrendszerek. Megjelent a Harminc írás c. kötetben. Zeneműkiadó 1969., 55–90. o.)}
Tetratónia
A fisz, gisz, h, cisz hangok a kvintlánc szomszédos tagjai:
Ha az öt legrokonabb hang rendszerét pentatóniának neveztük, úgy a legrokonabb négy hang rendszere: tetratónia.
Tritónia
Egymással kvintrokonságban levő, három hangú triton dallam — ha eltekintünk a folytatástól — a Cipósütés indítása:
Bitónia
Biton a Sacre du Printemps alábbi részlete:
Monotónia
Egyetlen hang ismételgetése is állhat a kifejezés szolgálatában. Ilyen monoton (egyhangú) dallamra bukkanunk Stravinsky Zsoltárszimfóniájában:
Ez utóbbi egyfokú dallam persze inkább tréfából áll itt, hiszen két hangnál kevesebb hang nem állhat egymással kvintrokonságban…
Ha az infrapentatónián belül megkülönböztettük a kvintlánc szerint szomszédos négyfokú (tetraton), háromfokú (triton), kétfokú (biton), egyfokú (? monoton) hangrendszereket, úgy megkülönböztethetjük egymástól az anhemiton pentatónia skálaszerűen szomszédos négyhangú (tetrachord), háromhangú (trichord), kéthangú (bichord) hangsorait (chorda, görög: húr). (Az anhemiton pentatónia skálaszerűen szomszédos öt hangja [pentachord] maga az anhemiton pentaton hangrendszer, ezért a pentaton-pentachord kifejezést nincs értelme használni.)
Tetrachord
Az anhemiton pentatóniában négy különböző szerkezetű tetrachordot találunk:
Álljon itt minden pentaton-tetrachordra egy-egy példa:
Trichord
Íme az anhemiton pentatónia három különböző szerkezetű trichordja:
Mindhárom trichordra találunk példákat:
Bichord
Az anhemiton pentatónia két bichordja:
És két bichord dallamtöredék:
A kvintlánc szerint szomszédos hangokból álló infrapentaton hangrendszerek és a skálaszerűen szomszédos hangokból álló infrapentaton hangsorok összefüggéseit most nem vizsgáljuk, de talán érdemes felhívni a figyelmet rá: egy lá-szó-mí-ré hangkészletű dallam (22. példánk) szemlélhető akár tetraton, akár anhemiton pentaton-tetrachord dallamnak is.
Utolsó példánk két hangú, de sem kvintlánc szerint, sem skálaszerűen nem szomszédos két hangú dallam. Ilyen nem szomszédos két-, három-, négyhangú infrapentaton dallamokat is szép számmal találunk, elsősorban a különböző népzenékben, de századunkban is.
Azok számára, akik szívesen böngészgetnek a hangok között, közlünk itt még néhány dallamot. Állapítsák meg, hogy melyek pentaton, melyek infrapentaton dallamok? Ha az anhemiton pentatónia valamennyi hangját tartalmazzák: lá-, dó-, ré-, mí- vagy szó-pentaton dallamok-e? Ha infrapentaton dallamok: tetraton, triton vagy biton hangrendszerűek vagy tetrachord, trichord, bichord hangsorúak? Észreveszik-e, hogy az egyik példánk se nem anhemiton pentaton, se nem infrapentaton, hanem következő fejezetünket előlegező ultrapentaton (ultra latin, pentatónia görög–latin szóból: pentatónián túli) dallam?
A zenei példák forrása:
3. Bartók: A kékszakállú herceg vára 1–16. ütem, vonósok.
4. Debussy: Bruyères / Hangafű (Prelűdök II. kötet) 1–5. ütem, zongora.
5. Debussy: Nuages / Felhők (Nocturnes / Noktürnök No. 1) 7-től, fuvola és hárfa.
6. Kodály: Gyermektáncok No. 11, 1–8. ütem, zongora. (Eredetileg félhanggal mélyebben.)
7. Bartók: A kékszakállú herceg vára 75-től, Kékszakállú.
11. Bartók: Dallamhoz kettősfogások (Mikrokozmosz III. füzet 70.) 1–10. ütem, zongora.
13. Bartók: Cipósütés 1–3. ütem, 2. szólam.
15. Stravinsky: Le Sacre du Printemps / Tavaszi áldozat 40-től, kürtök.
17. Stravinsky: Zsoltárszimfónia III. tétel 8-tól, alt és tenor.
20. Stravinsky: Les Noces / Menyegző 1–10. ütem, szoprán szóló.
21. Bartók: A kékszakállú herceg vára 131 és 132 között, Kékszakállú.
22. Bartók: Nagyvásár (Mikrokozmosz II. füzet 47.) 2–7. ütem, zongora.
23. Bartók: A kékszakállú herceg vára 92 és 93 között, Judit.
25. Stravinsky: Les Noces / Menyegző 9–10, szoprán.
26. Bartók: A kékszakállú herceg vára 17 és 18 között, Judit.
27. ua. 9–10, Judit és Kékszakállú.
29. Stravinsky: Le Sacre du Printemps / Tavaszi áldozat 121 és 122 között, oboák.
30. Bartók: Táncszvit II. tétel 11-től, hegedűk.
31. Stravinsky: Zsoltárszimfónia III. tétel 11–12, szoprán.
32. Bartók: A kékszakállú herceg vára 21-től, Judit.
33. Stravinsky: Petruska 1–11. ütem, fuvolaszóló.
34. Debussy: Jimbo's Lullaby / Az elefánt bölcsődala (Children’s Corner / Gyermekkuckó No. 2) 1–10. ütem, zongora.
35. Stravinsky: Le Sacre du Printemps / Tavaszi áldozat 65 és 71 között, kürt.
36. Bartók: Pentatón dallam (Mikrokozmosz II. füzet 61.) 4–15. ütem, zongora.
37. Kodály: Ének Szent István királyhoz, vegyeskar, 71–77. ütem, szoprán.
38. Bartók: Este a székelyeknél (Tíz könnyű zongoradarab No. 5) 1–9. ütem, zongora.
39. Puccini: Turandot II. felvonás 1 és 3 között, Pong és Pang.
40. Ravel: Trió III. tétel (Passacaille) 1–2, gordonka.
|